Az emberiség történetét akár a méz történelme is keretbe foglalhatná. A méhek ajándéka szinte minden kultúrában jelen volt, és nemcsak élelmiszerként és gyógy anyagként, hanem a kultikus szertartások részeként is fontos szerepet játszott. Bár sokáig nem tudták pontosan megmagyarázni, honnan is származik a méz, a méheket ennek ellenére tisztelték és az édes nedűt az istenek eledeleként tartották.
Az első méhes ember ábrázolása, mint egy 10-15 ezer éves lehet, a rajzot egy spanyolországi barlang falán találták.
A méz történelme Egyiptom!
Már i.e. 2500 körül használták a mézet a sebek gyógyításában. A fennmaradt egyiptomi írások között olyan i.e. 1530-ból származó mézes receptek találhatóak, amelyeket epebántalmak, testi erőtlenség és székrekedés esetén alkalmaztak.
Tutanhamon fáraót i.e. 1323-ban temették el, az 1922-ben feltárt egyetlen épségben maradt fáraósírban, anyagedényben mézet találtak. A dokumentáció szerint a közel 3200 éve odatett méz olyan volt, mintha előző nap tették volna oda.
III. Ramszesz egyiptomi fáraó az i.e. 12. században 15 tonna mézet ajánlott fel Hápinak, a Nílus istenének.
Egyiptomban mézkenyeret, mézsört és mézbort állítottak elő méz felhasználásával. Mézes kenőcsöket használtak a fájdalmak enyhítésére.
A méz történelme Európa!
A krónikák szerint i.sz. 1000 körül a mézsör mellett a mézes tej, a mézes sajt és a lépesméz is népszerű eledel volt Európában.
A vikingek roboráló szerként mézet vittek magukkal a hajóútjaikra, mézből és vízből erjesztett mézsört fogyasztottak.
A germánok vízből és mézből főzetet készítettek és erjesztéssel mézsört nyertek belőle. Évszázadokig ez volt a legkedveltebb italuk, csak a középkorban került jobban előtérbe a bor.
Az ókori görögök árpalisztből, reszelt sajtból és mézből készítették kükeon nevű erősítő ételüket. Ezenkívül még sokrétűen használták édességekhez, italokhoz, sőt sós ételekhez is. A gyermek Zeusz kecsketejjel és mézzel táplálták.
A görög Hippokratész (i.e. 460 377) mézet ajánl a lázas betegeknek és a gennyező sebeket mézes kenőccsel kezeli. Azt tartotta Arisztotelésszel és Démokritosszal együtt, hogy aki naponta mézet fogyaszt hosszú életű lesz. Éltek is több mint 100 évig!
A görögök, Artemisz és Szeléné tiszteletére lisztből és mézből sütöttek holdsarló alakú édes kifliket. A méz más népeknél is fontos áldozati tárgy volt, a kereszténységben pedig a II. és a VI. század között tejet és mézet kaptak a keresztelendők.
A rómaiak csata előtt mézzel erősítették testüket, de használták a mézet halak és gyümölcsök tartósítására is, a mézbe mártott birsalmát pedig mézalmának nevezték. Mézzel ízesítették a bort is, ráadásul már széles körben ismerték a méz gyógyhatásait is. Rómában mézeskalács volt az ünnepi játékok győztesének díja és a lakodalmas ház vendégei is ezt kapták emlékbe. Újév napján az emberek fehér csuprokban mézet ajándékoztak egymásnak, február 21 én, a halottak napján pedig tej- és méz áldozatot mutattak be a síroknál.
Az aranyló nedű a zsidóknál és keresztényeknél is nagy becsben állt. Mózes egy „tejjel és mézzel folyó” országba vezette népét. A Bibliában a méz szó további 61-szer fordul elő.
A méz Mezopotámiaban!
Mezopotámiaban i.e. VI. évezredből a régészek olyan kaptárokat találtak, amelyeket emberek készítettek. Ez arra utal, hogy már ebben az időben is méhészkedtek. A középkorban a méz ára a sóéval vetekedett és évszázadokon keresztül fontos kereskedelmi cikknek számított. Sok helyen méz formájában szedték az adót. A mézbegyűjtők céhbe tömörültek, vámmentességet élveztek és külön bíróság előtt feleltek jogszerű működésükért.
GYIK – A méz történelme
Mióta használ az ember mézet, és honnan tudjuk?
Őskori idők óta: barlangrajzok és régészeti leletek utalnak mézgyűjtésre és méz tárolására, később írásos források is említik a mézfogyasztást.
Hogyan tekintettek a mézre az ókori civilizációk?
Édesítőszerként, gyógyászati és szertartási célokra is használták; gyakran jelent meg áldozatokban és vallási hagyományokban, valamint a mindennapi konyhában.
Mikor és hogyan szerveződött a méhészet Európában?
A római kortól ismert, de a középkorban kapott nagy lendületet kolostorokban és birtokokon: a viasz gyertyákhoz és a méz édesítőszerként különösen fontos volt.
Hogyan befolyásolta a cukoripar a méz szerepét?
A 18–19. századtól a nádcukor és a cukorrépa tömeges elterjedése olcsó alternatívát adott, így a méz fokozatosan prémium, ízélményre és helyi különlegességekre építő termékké vált.
Melyek a modern méhészet fő mérföldkövei?
A 19. századi mozgatható keretes kaptár és a pergető elterjedése, majd a 20. századi vándorméhészet, anyanevelés és minőségbiztosítás; új kórokozók megjelenése óta a fenntarthatóság és a biodiverzitás védelme is központi téma.