A méhlakások
Nem is gondolná az ember, hogy mennyi féle méhlakásban szorgos jószágaink. Megpróbálom rendszerbe foglalni.
Természetes méhlakások: oduk, sziklahasadékok, ereszek, üregek, fák, padlásterek, hajlatok, kémények.
Mesterséges méhlakások: keret nélküliekre, keretesekre oszlanak.
Keret nélküliek: tönkök, kasok, köpük, hordók, bödönök.
Átmenetiek: keret nélküli keretes alátéttel, keretes feltéttel
Keretesek: felső keretlécesek, felső és oldalélesek, teljes keretesek.
A teljes keretesek feloszlanak: anyaguk szerint, felépítésük szerint, térfogat szerint, építmény szerint, kezelés szerint, rakodómérete szerint.
Van tehát bőven vallogatni való. A méhészek találékonysága teremtette meg ezt a sokféle méhlakást. Mert a méhészek többségükben még ma is kispénzű emberek, dolgos, jót kereső, akik a körülménykehez mindig tudtak igazodni, de nem hagyták figyelmen kívül a méhek természetét sem.
A természetes méhlakások.
Természetes méhlakások azok, ahova beköltöznek a méhek, különösen a rajok. A kiszemelt elfoglal üreget, férőhelyet azonnal tisztogatni kezdik gondozzak. A kijárónyilást a népességüknek megfelelően szűkítik propolisszal, vagy bővítik lerágással. Az üreg belsejét bármi legyen is az finom propoliszréteggel bevonják. Az új lakás mennyezetét dolgozzák meg legalaposabban mert oda ragasztják majd az épülő lépeket, amik csak tisztított felületen tapadnak meg kellően.
Eleinte ugyan zavarja őket, hogy a lakás nagyméretű, de elviselik, ha keleti déli fekvésű a nyilasa, ha védett, ha biztonságosnak érzik, ha nem áraszt idegen szagot, ha közelben semmi ne zavarja nyugalmukat. Évről évre szorgalmasan beépítik a bő teret hatalmas lépekkel. A méh általában többet gyűjt int amennyire szüksége van a családban. Óriási mézkészletek halmozódnak fel a hatalmas építményekben, ha betegség nem végez a családdal, vagy nem maradnak anyátlanul.
Többéves, több évtizedes családok léteznek, amiknek odú lakását az elhalt, megdőlt fűzfaderékkal együtt kitermelték. Voltak olyan odvasok, ahol 247 kg lépesméz volt felhalmozva, sőt, találtak 702kg befedett méz találtatott. Rekordot egy magaspadlású de alacsony állmenyezetűre épített lakás plafonterében találták. Kiterjedt 40cm magas űrjében 1107 kilogramm mézet raktároztak el a méhek hosszú évtizedek alatt. Már több család élt ott. Ha kirajzottak visszatelepedtek. Benn egymás mellett alkották alakítottak ki a fészküket. Nem is annyira a sok méz, hanem a békés egymásmellettiség ebben a csodálatos. Réseken jártak keltek, egymást nem bántották. AZ elhagyott ház gazdái sem bántották őket.
A méhbetegségek, az új kártevők, élősködök elterjedésével a természetjárás növekedésével, a korszerűméhészkedéssel megfogyatkoztak a természetes hajlékok lakói. Az emberek sem olyanok már hogy tűrjek. Egészségügyileg ez érthető is. Védtelenek a nomádok a növényvédelemmel szemben. Nincs már helyük a romantikus méhlakásoknak és a csodálatos lakóinak csak a kaptárban. Kár…
Remélem, hogy az ember lassan rájön arra, hogy hosszútávon nem kifizetődő a természettől elvenni minden területet. Valamint korlátok közé szorítani. Mert ha igy teszünk akkor annak gyerekeink fogják a kárát látni.
Hogyan választanak új lakóhelyet a méhek?
Amikor egy méhcsalád rajzik, nem véletlenszerűen költözik be az első üregbe, amit talál. A rajból felderítő méhek indulnak megfelelő új méhlakást keresni, majd a talált helyekről visszatérve információt adnak a többi méhnek.
A méhek számára különösen fontos, hogy az új lakóhely száraz, védett és megfelelő méretű legyen. A kutatások szerint az európai mézelő méhek előszeretettel választanak körülbelül 40 liter térfogatú üregeket, jellemzően viszonylag kis, jól védhető bejárattal.
A természetben ilyen méhlakás lehet például egy odvas fa, faüreg, falüreg, padlástér vagy más védett üreg.
Mi történik, miután a méhek beköltöznek?
A méhcsalád az új lakóhelyet fokozatosan saját igényeihez alakítja. A lépeket általában az üreg felső részétől lefelé kezdik építeni, miközben a repedéseket és egyenetlen felületeket propolisszal vonják be.
A vadon élő méhcsaládok faodúiban megfigyelhető egy összefüggő propoliszréteg is, amelyet a kutatók gyakran „propoliszburkolatnak” vagy propolisz envelope-nak neveznek. Ez a természetes védőréteg antimikrobiális tulajdonságai miatt szerepet játszhat a méhcsalád kórokozókkal szembeni védekezésében.
Ez azért is érdekes, mert a modern, sima falú kaptárak belseje jelentősen eltér egy természetes faodú érdes, repedezett belső felületétől.
Természetes méhlakás és modern kaptár – mi a különbség?
A természetes méhlakást elsősorban maga a méhcsalád választja ki, míg a kaptárt a méhész úgy alakítja ki, hogy a méhek biológiai igényei mellett a család ellenőrizhető és kezelhető legyen.
A modern kaptár lehetőséget ad többek között a méhcsalád állapotának ellenőrzésére, a betegségek és kártevők elleni védekezésre, a megfelelő élelemkészlet figyelésére, valamint a méz kíméletes elvételére.
Bár ma a méhészek által tartott méhcsaládok döntő része kaptárakban él, a természetes méhlakások tanulmányozása továbbra is rengeteget tanít nekünk arról, hogyan viselkednek a méhek emberi beavatkozás nélkül.
Mit tanulhatunk a természetes méhlakásokból?
Méhészként számomra talán ez a legérdekesebb kérdés. A kaptárakat mi, emberek tervezzük, de a méhek évmilliókon keresztül jóval azelőtt is sikeresen éltek és szaporodtak, hogy megjelent volna a modern méhészet.
A természetes méhlakások megfigyelése ezért nem egyszerű érdekesség. Segíthet jobban megérteni a méhek térigényét, szellőztetését, propoliszhasználatát, fészeképítését és azt is, milyen környezetet választanának maguknak.
A modern méhészet egyik fontos feladata éppen az, hogy a hatékony méhészkedést minél jobban összehangolja a méhek természetes viselkedésével.
GYIK – A természetes méhlakások
Hol és milyen helyeken alakítanak ki a méhek természetes fészket?
Leggyakrabban faodvakban, sziklahasadékokban és épületek üregeiben (padlás, falüreg) telepszenek meg; a lényeg a száraz, esőtől védett, zárt üreg.
Milyen jellemző egy jó természetes méhlakás?
Száraz, huzatmentes üreg kis bejárattal, esőtől–széltől védetten; elég belső tér a lépeknek; lehetőleg kissé magasabban, naposabb tájolással és ragadozóktól védetten.
Összetéveszthető-e a méhhotel a háziméhek természetes lakhelyével?
A méhhotel a magányos méhek és poszméhek számára készült; a háziméh család üreges odút igényel, ahol saját viaszlépeket épít – nem a méhhotel csöveiben él.
Mit tegyek, ha természetes méhlakást találok a kertben vagy erdőben?
Hagyj kellő távolságot, ne zárd el a bejáratot, ne bolygasd és ne használj vegyszert a közelben. Ha zavaró vagy veszélyes helyen van (épületben, forgalmas útvonalnál), egyeztess helyi méhész szakemberrel.
Mikor indokolt az áttelepítés, és hogyan zajlik biztonságosan?
Csak akkor, ha a fészek közvetlen veszélyt vagy rendszeres konfliktust okoz. Ilyenkor szakszerű befogással kaptárba költöztetik a családot; önálló beavatkozás helyett hívd a szakembert, és kövesd az esetleges helyi előírásokat.