A természetes méhlakások.


Természetes méhlakások azok, ahova beköltöznek a méhek, különösen a rajok. A kiszemelt elfoglal üreget, férőhelyet azonnal tisztogatni kezdik gondozzak. A kijárónyilást a népességüknek megfelelően szűkítik propolisszal, vagy bővítik lerágással. Az üreg belsejét bármi legyen is az finom propoliszréteggel bevonják. Az új lakás mennyezetét dolgozzák meg legalaposabban mert oda ragasztják majd az épülő lépeket, amik csak tisztított felületen tapadnak meg kellően.

Eleinte ugyan zavarja őket, hogy a lakás nagyméretű, de elviselik, ha keleti déli fekvésű a nyilasa, ha védett, ha biztonságosnak érzik, ha nem áraszt idegen szagot, ha közelben semmi ne zavarja nyugalmukat. Évről évre szorgalmasan beépítik a bő teret hatalmas lépekkel. A méh általában többet gyűjt int amennyire szüksége van a családban. Óriási mézkészletek halmozódnak fel a hatalmas építményekben, ha betegség nem végez a családdal, vagy nem maradnak anyátlanul.

Többéves, több évtizedes családok léteznek, amiknek odú lakását az elhalt, megdőlt fűzfaderékkal együtt kitermelték. Voltak olyan odvasok, ahol 247 kg lépesméz volt felhalmozva, sőt, találtak 702kg befedett méz találtatott. Rekordot egy magaspadlású de alacsony állmenyezetűre épített lakás plafonterében találták. Kiterjedt 40cm magas űrjében 1107 kilogramm mézet raktároztak el a méhek hosszú évtizedek alatt. Már több család élt ott. Ha kirajzottak visszatelepedtek. Benn egymás mellett alkották alakítottak ki a fészküket. Nem is annyira a sok méz, hanem a békés egymásmellettiség ebben a csodálatos. Réseken jártak keltek, egymást nem bántották. AZ elhagyott ház gazdái sem bántották őket.

A méhbetegségek, az új kártevők, élősködök elterjedésével a természetjárás növekedésével, a korszerűméhészkedéssel megfogyatkoztak a természetes hajlékok lakói. Az emberek sem olyanok már hogy tűrjek. Egészségügyileg ez érthető is. Védtelenek a nomádok a növényvédelemmel szemben. Nincs már helyük a romantikus méhlakásoknak és a csodálatos lakóinak csak a kaptárban. Kár…


Remélem, hogy az ember lassan rájön arra, hogy hosszútávon nem kifizetődő a természettől elvenni minden területet. Valamint korlátok közé szorítani. Mert ha igy teszünk akkor annak gyerekeink fogják a kárát látni.

Több Méhlakás

Feliratkozás a hírlevélre: